Színház

"Először szétterjedt és pörögni kezdett saját maga körül a nulla, a saját perdületű semmitörmelékből így alakult ki az anyag, pörgésének sebességéből az idő, majd a világporforgatag belső súrlódása kitermelte a hőt, a hő hatására pedig létrejött a szerves élet, amely megszülte a multiverzum legnagyobb kreténjét, az embert.”

Janikovszky – lánykori nevén Kucses – Éva tizenkét és tizennyolc éves kora között, 1938-tól 1944-ig vezette a naplóját. Negyedik naplófüzetének borítóján ceruzával írva ez áll: „Kizárólag az utókor számára.” A bejegyzésekből kibomlik egy különlegesen érzékeny lány története, aki a világháború éveiben vált felnőtté, ebben az időszakban volt először igazán szerelmes, és miközben igyekezett derűvel szemlélni az életet, szembesült a vészkorszak legdurvább intézkedéseivel, amelyek saját családját is érintették.

Esterházy Péter formabontó és új formákat teremtő remekműve egy nehéz sorsú lány monológja az 1980-as évekből, klasszikus barokk nyelven elmesélve. Csokonai Lili, a szerző alteregója s egyben a történet címszereplője felidézi boldogtalan gyermek- és ifjúkorát, árvaságát, szerelembe, majd teherbe esését, abortuszát, egy nős férfivel való viszonyát, de a sok szomorúság dacára mégis valami csodálatos életigenlés, élni akarás sugárzik a személyiségéből.

Egy Nő és egy Férfi. A Férfi gyereket szeretne. A Nő nem. A gyerekvállalással kapcsolatos dilemmák egész sora vetődik fel: érdemes-e, kell-e, egyáltalán jogunk van-e gyereket szülni erre a világra, és ezen túl – egészen különös, költői, újszerű színházi nyelven elmesélve – kibontakozik a Nő és a Férfi bonyolult és felkavaró közös története.

Hormonológ. Használt nő gyerekkel, érdekel? Mos, ápol, házit ír, kényeztet! Önironikus este, élveboncolás szóközökkel, szerepjátékokkal a valóság elfogadásáért.

„Néhány kör séta, emlékek és egy óra az életedből. Most azt kérdezed, hogy egy óra az életemből? Az enyémből? Igen! A tiédből is. Meg azokéból, akik itt ülnek veled egy körben. Ez a farm. A kút. Mersz a mélyére nézni? Egy órát kérek, és ha adod, megpróbálok többet visszaadni. Telik…”